Kedves Látogató!

Azzal a szándékkal hoztam létre ezt az oldalt hogy a magyarországon élö "kis" Ritmokat és gazdájukat összefoghassam egy kis közösségbe!

És hogy ezt miért? nos mivel azt látom hogy a Ritmok sajnos egyrejobban kopnak ki magyarorászág útjairol arra az elhatározásra döntöttemigy mivel külföldön azért megvan a maga kultusza emme jármücsodának!

nos az indok megvolt márcsak arra számitok hogy minél többenleszünk! és ha az oldal kinöné magaát az is szoba jöhetne hogy nem csak Ritmosok hanem egyéb más Fiat tulajdonosok is csatlakozhatnának! pl Regatta 126p és sok más más fiat tipusok nem határolodunk el semmien más Fiat tipussal rendelkezötöl! 

Egy kis Ritmo történelem :)

A Ritmo az 1978-as Torinói Autószalonon mutatkozott be. A három illetve ötajtós karosszériával kiállított autót Bertone tervezte. A Ritmo-t háromféle benzinmotorral kezdték el forgalmazni, az 1116 cm3-es (60 LE) és 1301 cm3-es (65 LE) motorokhoz négy, az 1498 cm3-es (75 LE) motorhoz ötsebességes manuális váltó járt. Persze felárért a gyengébb motorokhoz is lehetett ötsebességes váltót kérni, akárcsak a háromsebességes automatát, mely a VW-től származott. A Ritmo-t kétféle felszereltségi szinttel kínálták, melyek az ’L’ illetve ’CL’ jelzést kapták. Az angol nyelvterületen a Fiat Strada néven dobta piacra autóját. Az Egyesült Államokba 1979-ben érkezik meg a jelentős átalakításokon átesett Ritmo. Új hűtőrácsot és lökhárítókat kapott, valamint a szigorú emissziós előírások miatt az 1,5 literes motor teljesítménye csak 65 lóerő. Ugyanebben az évben változik a motorpaletta, a Ritmo 60-ba egy brazil gyártású, 1050 cm3-es erőforrás kerül.

1980-ban a Ritmo dizel változatát is bemutatták a nagyközönségnek. A modell a 132-es Fiatból ismert 1714 cm3-es, 55 lóerős dízelmotort kapta meg. Természetesen az új modellen számos kisebb változtatást is végrehajtottak, ezek egyike volt a megváltoztatott felfüggesztés, mely már megfelelő volt a dízelmotor miatt megnövekedett súlyhoz. A következő év ismét újdonságot hozott. Megszületett a Ritmo Super, mely az apró változtatások mellett a motorpalettát két új taggal bővítette: az 1300-as 75, valamint az 1500-as, 85 lóerős motorokkal. Még mindig 1981-et írunk, amikor a modell első sportváltozata, a 105 TC megjelenik. Ebben a 131-esből átvett 1585 cm3-es dohc motor dolgozott, melynek teljesítménye elérte a 105 lóerőt, köszönhetően a megnövelt kompressziónak, valamint a megváltoztatott légbeömlőknek, szelepeknek és kipufogó rendszernek. A modellen egyéb változtatásokat is eszközöltek, így például megváltoztak a fékek, a felfüggesztés, a kerekek, az abroncsok, a sebesságváltó, a kuplung, valamint az autó megjelenése is más lett. Néhány hónappal később (de még mindig 1981-ben) a Frankfurti Autókiállításon bemutatták a Ritmo Abarth 125TC változatot. A modell alapját egy meglehetősen nagymértékben átépített 105TC adta. Az Abarth-ba - nevéhez méltóan - egy 1995 cm3-es, 125 lóerős dohc motor dohogott, melyhez természetesen hűtött első tárcsafékek, új ZF váltó és megújított felfüggesztés párosult. Ez a modell Bertone fantáziáját is beindította, hiszen ezen a kiállításon debütált az általa tervezett Ritmo cabrio prototípus. A következő évben a nyitott Ritmo-ból néhány utcai változat is elkészült.

1982-ben jelentek meg a második szériás Ritmo modellek. A modell külső megjelenése is alkalmazkodott a változó divathoz. Az új modellek már négy kerek fényszóróval rendelkeztek és a hűtőrácson már az új Fiat embléma, a jellegzetes ferde sávok jelentek meg. Számos kisebb változtatáson kívül a modell valamennyi motorját a csökkentett benzinfelhasználás jellemezte. Ezeket a változtatások minden második generációs Ritmo modellen, így a három, -és ötajtósokon, a kabrió, a dízel és a sportmodelleken is megtaláljuk. 1983 új modellt hozott, az Abarth 130TC-t, mely a 125 TC-t váltotta. Ebben az új modellben egy 1995 cm3-es dohc motor kapott helyet, melyhez 40 DCOE típusú ikerkarburátorok szállították az üzemanyagot. A 130 TC-ben korszerűsített fékek, a ZF-től származó váltó és még számos egyéb modern felszerelés tette még élvezetessé az autózást.